Dunakeszi indulás után Veresegyház felé fordulunk. Veresegyház a Cserhát közelében terül el. Délre a mogyoródi Gyertyános, a fóti Somlyó és a csomádi Magas-hegy, keletre és északra a Margita, valamint az Öreghegy határolja. 

A várostól délre helyezkedik el a közismert tórendszer, mely utunk első állomása. Innen indulunk tovább a horgászok, természetjárók körében méltán híres Palotási tó irányába, mely a Cserháttól délre terült el. A tó közkedvelt célpontja a kapitális halak szerelmeseinek, nem ritkák benne az 50 kg feletti harcsák, 15kg feletti pontyok sem. Palotás története egészen az Árpád korig nyúlik vissza. Nevét már 1075-ben említették az oklevelek Hotuandi alakban írva.

A mohácsi csatavesztés után 1528-ban Szapolyai János király a Báthoryak hűtlensége miatt Werbőczy Istvánnak adta, de 1551-ben már ismét egy Báthory (Báthory András) volt a birtokos.

Utunk utolsó állomása Hatva. A város történelme egészen az újkorig nyúlik vissza. Igazán fontos településsé csak a rézkorban vált, virágzása a bronzkorig tartott. Hatvan 1544-ben került török kézre Mohamed Budai basa által. A török uralom 1686-ban ért véget, amikor Buda ostromgyűrűbe zárása után Heissler és Mercy császári tábornokok hadai elől a védők harc nélkül a jobban védhető Egerbe menekültek. Hatvan a Rákóczi-szabadságharc idején komoly szerephez jutott, mivel II. Rákóczi Ferenc 1703-ban elrendeltette a vár megerősítését, hogy ellent tudjon állni a Buda környéki császári seregeknek. A megerősített vár azonban nem tett szert komolyabb jelentőségre, és a kurucok végül 1710-ben harc nélkül adták fel.

Grassalkovich I. Antal herceg 1734-ben, kétszázezer forintért vette meg a hatvani birtokot. Kastélya a mai napig kedvelt idegenforgalmi látványosság, utunk végső állomása is. A kastély fölött fordulva indulunk vissza Aszód érintésével a Gödöllói dombság természetvédelmi területe fölött Dunakeszire.

Létszám: 1-3 fő

Repült idő 60 perc.